„..menjünk csak lejjebb még egy spakni nyommal!” – Befejeződött a 4. ásatási évad a Zamárdi avar kori temetőben
2018. július 19.
A napi bölcsesség: „ A régészet szépsége abban rejlik, hogy az ember minden nap tanul valami újat. A mai napon azt tanultam, hogy amikor azt gondolja az ember, hogy ennél már nincs lejjebb, akkor az ásatásvezető azt mondja, hogy – Menjünk csak lejjebb még egy spakni nyommal!” (U. H.)
Nap nap után egy ilyen és hasonló bölcsességgel zártuk a kemény ásatási munkát Zamárdiban. Meg volt ennek a romantikája, hogy a napi közel 10 órás, sokszor komoly fizikai munkát igénylő temetőásatás során valaki megfogalmazta a maga napi bölcsességét; és megvolt a közösségteremtő ereje is, hiszen sokszor izgatottan vártuk, hogy mi is lesz az, majd pedig jóízűt nevettünk rajta! Így teltek, munkával, vidámsággal, a szomszédok vendégszeretét is élvezve a napok 2018. július 16 – augusztus 10. között Zamárdiban, a Rétföldi utcában. Közel egy hónapig munka zajától és kiszűrődő vidám nevetéstől volt zajos a Balaton déli partján fekvő kis településen, a Rétföldi utca házai között megbújó néhány beépítetlen telek, ahol a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészettudományi Intézetének tanásatása folyt. A Zamárdi-Rétiföldek néven híressé vált avar kori temetőben a tanszéki ásatás 4. évada zajlott. Az idei ásatás eredménye: közel 700 m2 feltárt terület, 78 avar kori és 4 La Téne sír, valamint két középkori árok.
Az idei ásatási szezonban annak a 7. század 2–3. negyedében létesült, 60-70 sírból álló sírcsoportnak a feltárását fejeztük be, mely a temető északnyugati, a 7. század legvégétől a 8. század végéig használt részébe ékelődött be. Ismét kerültek elő ló-lovas sírpárok, melyek a sírcsoport közepén helyezkedtek el. A lovak és a lovasok sírjai is mind rablottak voltak, azonban ennek ellenére a sírokból a lószerszámzat fémveretei, a veretek, a szíjvégek és a a szíjak találkozását fedő nagyobb rozetták, valamint a férfiak övét díszítő veretek — ha nem is bolygatatlan helyzetben —, szinte mind előkerültek. Különösen a lovak mellett volt feltűnő a vastárgyak hiánya, noha a lovak pofájánál és a bordákon látható elszíneződések egyértelműen utaltak arra, hogy eredetileg zabla és kengyelek is a sírba kerültek. Ebből a megfigyelésből talán nem elhamarkodott levonni azt a következtetést, hogy e sírok feldúlásának elsődleges célja a használható vastárgyak megszerzése volt.
A többnyire bolygatott sírok mellett, elsősorban a női és a gyermek sírok között több bolygatatlan is akadt, s nem feltétlenül csak a szegényes, melléklet nélküliek. E sírokból felhúzott lemezgömbös fülbevalók, torquesek, az övet és az övről lelógó szíjakat díszítő veretek, az övről lecsüngő öntött bronz korongok és mindennapi használati eszközök kerültek elő.
A legnagyobb kihívást nem is a néha majd 3 méter hosszú és 2-2,5 méter mély, fabéléses-koporsós sírok feltárása jelentette, hanem a tikkasztó meleg. Ez azonban cseppet sem csökkentette a munkakedvet, sőt növelte az elszántságot, hogy leküzdjük a fizikai próbatételeket.
Az ásatás munkálataiba Intézetünk hallgatói mellett önkéntesek is becsatlakoztak, mi pedig örömmel marasztaltunk mindenkit, hogy maradjon csak velünk az ásatás végéig.
Mindenkinek köszönjük a szilaj kitartást, a figyelmes és gondos munkát, illetve a sok-sok vidám órát! Várunk Benneteket szeretettel jövőre is!
Balogh Csilla
ásatásvezető
PPKE RI
